Maszkok és barátságok

Mindnyájan álarcot viselünk. Ők is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
S. J. Watson

Mai poszthoz kerestem egy idézetet csak úgy nem volt konkrét célom, aztán belefutottam ebbe és rájöttem, hogy ez nagyon is jellemzi a társadalmunk. Hiszen minden reggel felkelünk, leakasztunk a szögről egy maszkot és abban járkálunk. Aztán mikor 5 percre egyedül vagyunk letépjük magunkról, hogy fellélegezzünk. De miért nem vagyunk teljesen önmagunk? merülhet fel jogosan a kérdés. A válasz egyszerű mert akkor már nem lenne társadalmunk. Persze a mai világban már egyszerűbb kiélni a valódi énünket. Az interneten számtalan közösségi oldal, játék és fórum ad teret ennek. Nekem is van netes nevem, profilom. Rengeteg helyen megtalálható már Elisorne aki lenni szeretnék. Na jó ez így nem igaz mert se időgépem se vagyonom, de azért játékokba kiélem magam.
Eddigi 22 évem alatt mindig is kívülálló voltam. Hamar megkomolyodtam, nem voltam hülye az iskolapadban és nem követtem a tömegeket. Nem is tudok felmutatni sok barátot. Egy igazi barátom van vagyis kettő mert ha azt nézem ő is azzá vált szépen csendben, de mindkettőt a netről ismerem és még sosem találkoztunk. Ó hát akkor az nem is igazi barátság jöhet a felháborodott felkiáltás, pedig, de. Kérdem én, annyira fontos, egy őszinte barátsághoz a mai világban az, hogy fizikailag is együtt legyünk? Szerintem nem. Az egyikkel, nevesítsünk: Gyugyuval rengeteget beszélgettünk skype-on és ts-en, együtt játszottunk ott is ismerkedtünk meg és szépen lassan igaz baráttá vált. Sajnos az utóbbi időben kevesebbet beszélünk szóban legalábbis biztos, mert már nem a sötét kis szobámban vagyok egyedül, de ettől tudom hogy rá számíthatok és remélem tudja, hogy ő is rám. Közben molyon megtaláltam a második olyan embert akivel hasonló módon elvagyok és remekül fel tudja dobni a napom.Ég és föld vagyunk sok tekintetben, de mégis nagyon jól kijövünk és most ő is blogolásba kezdett (http://memorieswanderer.blogspot.hu/-kövessétek foxdante kalandjait :) . De itt nem teljesen áll meg az internetbarátok szekere. Van még valaki akivel jóba vagyok, csak néha magam sem értem. Azon túl, hogy szegénynek elbaszott szerelmi élete felér egy spanyol szappanoperával még ma kicsit meg is orroltam rá. Olvasom a blogját elég sűrűn és megjegyeztem, hogy hát miért mindig azokról ír akik megbántják? Mert most komolyan írja le persze, de hogy mindig. Kicsit rosszul érintett, elgondolkoztam, hogy ennyire nem számítok? Csupán egy beszélgető partner vagyok, mint Rozi néninek az aki mellé ül a buszon? Tudom nevetséges dolog, de mikor valakit kedvelsz, mint ember akkor néha hülye vagy. Aztán ma helyet kaptam az egyik bejegyzésébe, örömmel álltam neki majd lefagyott a mosoly az arcomról. Mondjuk az szó szerint, mert khideg volt. Ezt megjegyeztem neki, ő jött a , de nem úgy gondoltam, meg fontos vagy és társai dumával én pedig ültem a gép előtt és csak elfogadtam a szavait. Lehet, hogy igaza van, lehet , hogy nem. Nehezen bízom már emberekben, sokszor csalódtam és ez szörnyen fáj. Miért foglalkoztat ez az egész? Miért borultam ki kicsit? Mert annak az 5 sornak ilyen örüljé bazdmeg hatása volt. Majd úgy folytatta a bejegyzést, hogy akkor térjünk a lényegre. Akkor én nem is vagyok lényeg? Erre azt mondta, hogy a poszt lényege nem a mi netes ismeretségünk , akkor minek írtál bele? Ezeket a sorokat ő is olvassa, lehet megsértődik, lehet nem, de nekem muszáj leírnom mi bánt.
Lehet jobb ha mindig maszkot viselünk? hiszen akkor a kis személyiségünk nem sérülhet. Persze mindig belénk kötnek és rúgnak. Mert az ember ilyen fajta, a másikat megsérteni valami perverz öröm a lelkünknek, hogy most mi bántottunk és nem minket bántottak.

Lezárásként egy kis Maiden United, mert ez ment közben :)

Szösszenet

Sziasztok!

Február óta nem írtam, te jó ég.Na nem mintha sokminden történt volna velem, bár ezeket a sorokat pötyögve rájövök, hogy az év második fele sűrű. Először is pályakezdő munkanélküli fiatalból megint sulipadkoptató lettem. Munkaügyis pénzügy- számviteli okj.Amennyire kedveltem fsz-en a tantárgyakat annyira utálom most. Balfaragás tanárok tömkelege.De a papír a lényeg erre már rájöttem rég. Elég fura a társaság is.Életemben először szocializálódom rendesen, de bár ne tettem volna, mint az óvoda.Nem bánom már, hogy mindig kívülálló voltam.
 Vettem telefont, Lumia 635. Egész jó ez a winphone, szerintem ha cserélem maradok ennél.
Könyvek terén egy igazán kiemelkedőt olvastam. Andy Wier: A marsi. Eszméletlen jó volt. Ha még nem olvastad kedves ide tévedt olvasó akkor olvasd :)
Igyekszem sűrűbben visszajárni, élményeket megosztani. ;-)

Könyvtár Booktag

Egymás után két meghívás Esztertől :) Jók ezek a Tag-ek ha meghívnak rá :)

Ezt a taget Kritta, a Könyvlelő blog szerkesztője találta ki!

1. Könyvesbolt vagy inkább könyvtár? Indokold!

+Melyik kedvenc karakteredet tudnád elképzelni, mint könyvtáros/könyvesbolti eladó?

Nehéz döntés, de mivel kevesebb pénzem van mint olvasnivalóm így könyvtár. :)

De ami kedvenc könyvé vált azt igyekszem beszerezni. Illetve a könyvtár mellett szól még, hogy ha nem tetszik a választott könyv akkor csak vissza viszem, nem pedig fáj a szívem a kiadott pénzért, plusz a hangulat is jobb, mint egy könyvesboltnak, ott elvárják, hogy vegyél valamit.Na meg a könyvtárból nyugodt szívvel kisétálsz egy zsák könyvel.:)

A szereplő pedig egyértelműen Hermione :)

2. Milyen gyakran jársz könyvtárba? Egy vagy több könyvtárat látogatsz?

+Melyik kedvenc karaktereddel mennél szívesen könyvtárba?

Attól függ, míg középsulis voltam havonta, most, hogy új helyre költöztem, hát nem voltam szeptember óta, olvasási válságom volt, illetve vár rám pár saját és kölcsön könyv. De havonta jártam :)

Nem szeretek társasággal könyvtárba járni, de ha választanom kellene, hát Robert Langdonnal talán még ötleteket is adna, mit éri meg elolvasni töri témába azzal mindig bajban vagyok.

3. Szoktál ezt-azt találni a könyvtári könyvekben, amit az előző olvasó bennfelejtett a lapok között? Mit?

+Melyik kedvenc karakteredet látnád szívesen egy könyvjelzőn?

Még nem sikerült semmit se találni, anyum szokott könyvjelzőt :)

Yennefer-t a Witcherből :)

4. Szoktál beszélgetni a könyvtárossal, szokott neked könyveket ajánlani!

+ Melyik könyves karakterrel beszélgetnél szívesen, mert véleményed szerint lenne közös témátok?

Ahova korábban jártam ott gonosz könyvtárosnénik voltak, de a Fehérváriba már kedvesek voltak velem :) Jól meg is dolgoztattam őket a beiratkozásomkor, égre földre keresték a Ready Player One-t amit nem bántam meg, igaz olvasási válságba taszított :( De jó fejek.

Sophie Mercer jutott így hirtelen eszembe :)

5. Van kedvenc könyvtárad, akár a könyvek, akár a szépsége miatt?

+Ki az a karakter aki mostanában a legjobban idegesített és biztosan nem vinnéd el a kedvenc könyvtáradba?

A székesfehérvári tetszik, sok a könyv, csak kicsit rakáson. De valamelyik nagy világváros könyvtára jobban tetszene :)

Philippa Gregory- Vörös királyné c. könyv főszereplője annyira felidegesített, hogy félbe hagytam a könyvet :)

6. kérdés. Nem könyvtár, de hasonló kezdeményezés a Könyvmegálló. A Te lakóhelyeden, vagy környezetedben működik könyvmegálló, kipróbáltad már? Mi a véleményed róla?

+Melyik az a könyv aminek a legjobban örülnél ha megtalálnád a könyvmegállóban?

Hallottam már hírét, de kipróbálni még nem volt lehetőségem. Bármilyen Ken Follett könyvnek örülnék :)

Bloggerek a Kötelező Olvasmányok Megváltoztatásáért – Kilencedik állomás

Sziasztok!

Ez a rendhagyó bejegyzés egy cikk kapcsán jött létre, a “blogturné” ötletgazdája pedig Eszter volt, ő szervezte meg, hogy adjunk hangot a véleményünknek ilyen formában. 11 blogger fogott össze, hogy február elején minden nap egy-egy blogon kifejtsék véleményüket a kötelező olvasmányokról, azok megreformálásáról.

A blogok kapcsolódó bejegyzéseit ITT érhetitek el.

Megmozdulásunkban nem az említett könyvek irodalmi vagy kulturális értékét szeretnénk vitatni, csupán rá szeretnénk világítani, hogy vannak olyan kivételes ifjúsági könyvek, amik kötelezőek lehetnének a fiatalok számára, hiszen világrengető jelentéssel bírnak, és segíthetnek eligazodni az élet útvesztőjében.

Réges régen 2000-ben pontosan csillogó szemekkel indultam meg a tanulás útján. Emlékszem szerettem iskolába járni magamba szívni a tudást, persze voltak dolgok amiket nem szerettem illetve ahogy idősödtem a dolgokat már nem csak nem szerettem hanem próbáltam felszólalni ellene, a nyelv oktatás és a kötelező irodalmi művek voltak a fő célpontjaim. Ezért is jelentkeztem örömmel a feladatra :) Bevallom a Vuk-ot, a Két Lottit és a Lassie-t sikerült megúsznom, de az Egri csillagokat már nem, hát 100 oldalt tuti átlapoztam, a Szent Péter esernyője tetszett, még a Pál utcai fiúk is, az Ábel a rengetegben-t pedig szerettem. Közép iskolában jött aztán a nagyon fekete leves, az Antigoné-t nem érzem odavalónak, a Tartuffe-t pedig szívesen kidobtam volna az ablakon, de végig szenvedtem, persze a tanár váltig állította nem olvastam -.-. Egyedül az Anyegin tetszett a 4 év alatt. Van amire nem is emlékszem már, annyira nem érdekelt. Egy darab könyv van aminél kijelentettem inkább megbukom mint hogy a közelébe menjek ez az Árvácska.Természetesen nem buktam meg, csak átvettük, de van ahol kötelező sajnos. 

Na, de térjünk a lényegre, baj van a kötelezőkkel, nem csak azért mert a legidősebb közülük időszámítás előtti, hanem mert ezeket a listákat 20 évvel ezelőtt ha nem több állították össze, lehet a nagy része még rendszerváltás előtti. Annyit változott azóta a világ, hogy egy modern 12 évest nem fog lekötni egy szegény kisfiú aki éhezik, nincs senkije és történnek vele dolgok. Át se tudja érezni, ami nem akkora baj, de ahhoz, hogy egy könyvet szeressünk bizony tudnunk kell azonosulni vele. Persze nem rakhatjuk tele kortárs regényekkel a kötelezős listát, de azért nem is a Görög irodalomból kellene szemezgetni. Ismerje meg őket a diák, de egy-egy óra keretében kiselőadás formájában. Pont a minap beszélgettünk a kötelezőkről és eszembe ötlött, hogy ha már olvasásra akarjuk sarkallni a gyerekeket akkor azt nem úgy kell, hogy na itt az Egri Csillagok hétfőre olvasd el felteszek belőle 3 olyan kérdést amire tuti nem tudsz válaszolni aztán tessék itt az 1-es, hanem életképes motivációt adni, mondjuk ha 2 jegy között áll valaki, vagy szeretne egy 5-öst akkor a) olvasson el egy tetszőleges művet, majd ha akarja osztály előtt, ha nem akkor 1 oldalas fogalmazásba ajánlja a többieknek b) adjon a tanár egy könyvet, de próbáljon olyat ami tetszene a diáknak.(itt hoztam fel páromnak példának, hogy ha azt mondta volna neki anno a magyartanár, hogy olvassa el az Iron Maiden könyvet és jobb jegyet kap, szerintem fel is mondta volna :) ). 

Ennyit a szavakról úgyis regényt írhatnék jöjjön az én 10-es listám, remélem nem 1 óra alatt szedek össze :) 

1. J.K.Rowling- Harry Potter: Nem kell az egészet, elég az első rész, fiataloknak pláne jó :)
2. J. R. R. Tolkien- Hobbit : Remek mese, egy jó világot tár elénk, nem hosszú és tanulsága is akad.
3. Alekszandr Szergejevics Puskin-Anyegin: meghagynám, imádta. :)
4. Dmitry Glukhovsky- Metró 2033 : A könyv melyet legszívesebben mindenki kezébe nyomnék. Izgalmas a világ és remek társadalomkritika+megismerteti velünk a 20.század eszméit.
5. Jodi Picoult-Tizenkilenc perc : Megrázott, de kötelezővé tenném.
6. Rejtő Jenő (P. Howard)- Az elveszett cirkáló : Olyan embert bírt rá az olvasásra aki soha nem olvasott.
7. Ernest Cline- Ready Player One: Fiúk, lányok egyaránt imádhatják és át is tudják élni :)
8. Stephen E. Ambrose-Az elit alakulat: Középiskolásoknak, törire is jó és érdekes, elborzasztó, lenyűgöző, igaz.
9. Douglas Adams-Galaxis Útikalauz stopposoknak: Mert nevetni kell :)
10. F. Scott Fitzgerald- A nagy Gatsby: Klasszikus féleség és izgalmas.

Ezek lennének az én könyveim, köszönöm még egyszer a lehetőséget, hogy kezdő bloggerként részt vehettem ebben a kezdeményezésben, remélem sikerült értelmeset írnom :)

Az Olympus istenei - Book tag

Életem első Book tag-jére Hajdu_Ildikó-tól kaptam meghívást molyon. Mikor elindítottam a blogot volt egy olyan gondolatom, hogy soha nem fogok ilyet csinálni, de aztán belegondoltam, hogy néha nem árt pár darab:) Illetve mindig is tetszettek az Ókori mitológiák, Egyiptom fan voltam mindig is, aztán mindig az Ókori egyiptomi történelemből írtam 3-as vagy 4-es töri dogát (amúgy szín 5-ös voltam :D) Szóval lássuk életem első Book tagjét a görög istenekkel.

Zeusz

Az istenek és a mindenség királya, az ég és a villámok ura

Nevezd meg a kedvenc vezetőd, legyen jó vagy rossz: 

Már az első isten jó feladat elé állít :) Lássuk csak ki legyen az. Kis gondolkozás és olvasmánylista böngészés után meg is van azonban spoileres lehet, ha nem olvastad a Tűz és Jég dalát végig(vagyis amíg megjelent).: John Snow aki nem tud semmit :) Néha tényleg olyan érzésem van. John aki szinte sehova sem tartozik, csak a farkasához szellemhez. Tetszik, hogy nem törik meg és kitartó. Ugye Deresbe Cat nem látta szívesen (én meg őt nem), a Falon se szerette mindenki, de ahogy telik a történet úgy válik egyszerű fekete ruhásból az Éjjeli őrség vezetőjévé. Szerintem felnő a feladathoz és remekül vezetné a harcot a Mások ellen, ha nem halt volna meg, bár szellemben tovább él és remélem valahogy alakot ölt. Volt, hogy untam a fejezeteit, de így visszagondolva, ő az Éjjeli Őrség méltó vezetője.

Héra

a házasságot és a születést védelmező istennő

Nevezd meg a legjobban működő házasságot, amiről olvastál: 

Ajjaj megint egy kérdés amin fél napig gondolkodom. Hát mivel az olvasmányaim fele válással végződik a másik felében meg egyedülállóak így az egyetlen igaz szerelmes párt tudom hozni akikről olvastam: Mr. és Mrs Weasley . Hét köteten és megannyi kalandon át is kitartóan szeretik egymást. Ők az a család és szülő páros ahol szerintem mindenki szívesen lakna. Molly az igazi anyuka, mindene a gyermekei, Arthur pedig ha papucs is, de remek apa. Jó lett volna többet látni belőlük.

Démétér

a földművelés és a termékenység istennője

Nevezd meg azt a könyvet, ahol legszívesebben lapáttal kergetted volna el az istennőt, vagyis, ahol idegesített a gyerek karakter:
Joffrey Baratheon-Tűz és Jég dala. Ki ne akarná megölni? :D

Poszeidon

a Tenger és a földrengések istene

Egy könyv, amin annyit sírtál, hogy egy kisebb papírzsepi-gyártó cég egyhavi bevételét biztosítottad.: 

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi illetve még Suzanne Collins: Az éhezők viadala Ezen a kettőn vacillálok, de a HP 7. része több okból is vezet, egyrészt vége lett, másrészt sok számomra fontos karakter meghalt.Piton a mai napig hiányzik :( Egy remek utazásnak lett vége és egy szerelem kezdődött el a HP 7. részével. Újra kellene olvasni :D

Dionüszosz

a bor és mámor megtestesítője, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott

Egy könyv, ami mellett nem tudtad megállni, hogy ne egyél/igyál valamit.:
Hát az összes eddigi olvasmányomat felsorolhatnám. Mindig eszek és iszok, de most beugrott, hogy a Trónok Harcát mindig kaja mellett olvastam :) Nyáron, ebédidőmben hoztam fel a szállásra kaját (németbe dolgoztam mikor először, majd másodszor, majd csak a Tyrion fejezeteket olvastam) és kint az erkélyen ebédeltem mellé pedig olvastam.

Apolló

a Nap és a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a gyarmatosítás, a művészetek és az íjászat istene

Nevezz meg egy könyvet, amit csak és kizárólag napfényben, biztonságban, árnyékoktól és ijesztő elemektől mentesen mersz olvasni!:

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 azóta a metróban is félek, hideg, éhezés, nyomor, mutánsok... Életem legmeghatározóbb olvasmánya és léptem nyomon ajánlgatom. Olvassátok el megéri :)

Artemisz

a Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket

Nevezz meg egy igazi badass főhősnőt, aki nem várná meg a szőke herceget fehér lovon, hogy megmentse, hanem ő menne a sárkány elé.:

Rose Hathaway- Vámpírakadémia. Na őt nem kell félteni, bírom a csajt nagyon, a sorozatot meg mindig elölről kezdem, de a végére még nem értem :( De szívesen lennék ő :) Igazi mitugrász, bajkeverő.

Pallasz Athéné

a bölcsesség és az igazságosság istennője

Egy könyv, ami teljesen a csőbe tudott húzni téged, hogy aztán a végén egy óriásit koppanhass.:

Csőbehúzás majd koppanás? Hm kétszer ugyanazt a könyvet nem hozom így ahogy Ildikó is én is Bleeding Bride: Fekete Fivérek című könyvét választottam. Mikor már mosolyogtam volna a könyvön akkor jött ő és egy lapáttal arcon csapott. Igazán megdolgoztatta ez a könyv az érzelmeimet.

Hermész

az istenek hírnöke, a pásztorok, utazók, kereskedők istene, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője

Egy könyv, ami elviselhetetlen vágyat ébresztett benned az utazásra.:

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin. Egyrészt ez a kedvenc kötelezőm, másrészt nagyon Oroszországba szerettem volna lenni mikor olvastam :)

Héphaisztosz

az istenek kovácsa, a tűz és vulkánok istene, a mesteremberek védelmezője

Melyik az a tárgy az olvasmányaidból, amit az életben is szívesen használnál.:

Egy időnyerőnek örülnék, nagyon örülnék neki :)

Árész

a háború istene, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője

A "leglátványosabb" csata, amit eddig olvastál.

Öt sereg csatája. Hobbit-Tolkien. Gondolom filmen látványosabb lett, de ahhoz még nem volt szerencsém vagy szerencsétlenségem :)

Aphrodite

a szerelem és a szépség istennője

A legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastál.

Nem olvasok ilyeneket. Nem tudok egyet sem felhozni amely alulról súrolná legalább. Mondjuk Harry és Ginny szerelme szép, de nem arról szól a sorozat.

Hádész

az Alvilág ura

Egy karakter, akit bármikor átküldenél Hádész birodalmába, hogy végre megszabaduljon tőle a világ.
Catelyn Tűz és Jég dala, hogy én hogy utálom erre SPOILER mikor végre kinyírják nem vissza jön? De mérges voltam Martinra akkor.

Hestia

a családi tűzhely védőistennője

Egy könyves hely, ahova szívesen beköltöznél.

Roxfort :) ott talán nem ölnének meg és álmaim otthona lenne, ki se jönnék onnan :D


És itt a vége. A Képeket innen nyúltam: http://mythologyteacher.com/Gallery-of-the-Gods.php
Köszönöm a meghívást, mivel kezdő blogos vagyok és akit ismerek az meg lett hívva így nálam ez most kimarad, mármint, hogy én hívjak meg.

Egy régi kis írásom- Guild Wars 2

Sziasztok! Szeretném megosztani veletek egy már több éves írásomat amely arra az alkalomra született amikor a kedvenc MMO-m kedvenc klánja szétesett. Nem a világ legjobb írása, de én szerettem írni :D

Forró nyári nap perzselte Lion’s Arch utcáit. Caleb az újonnan érkezett árusok portékáit nézegette. Imádta a könyveket, most is valami új után kutatott, sikertelenül. Kezdett éhes lenni, de úgy döntött még egy árust megnéz, hátha sikerrel jár. Odalépett az idősebb úr standjához:

- Szép napot uram miben segíthetek?- kérdezte az öreg.

- Szép napot önnek is, valami jó könyvet keresnék erre a forró délutánra, tudna valamit ajánlani?- kérdezte Caleb.

Az árus gondolkozni kezdett. Látott valamit a férfiben, kalandvágyat és elszántságot, régóta keresett egy ilyen embert.

- Fiatalember, van itt valami a számára, egy rövid történet egy dicső klánról, magam is ismertem egy tagját. Ő ajándékozta ezt nekem még évekkel ezelőtt. Szeretném önnek adni.

- Köszönöm szépen, mennyivel tartozom?- érdeklődött Caleb

- Kérem, fogadja ajándékként tőlem.

Caleb habozni kezdett, idegenektől sose kapott még ajándékot, de látta az öreg arcán, hogy pénzt nem fogad el. Megköszönte, majd kezében a vékony könyvecskével útnak indult a közeli vendéglőbe. Rendelt magának egy ebédet, majd olvasni kezdett. Nem tudta letenni, magába szívta a klán története. Megismerte az Elsőket, látta a külön útra térőket, átélte a Mighty Old Ascalon fejezetet, úgy érezte részt vett a felépülésben és az aranykorban. Izgatottan fogadta az új kort és a célját, hogy bejárják Tyriát és megöljék az őssárkány Zhaitant. Mire az utolsó oldalakra ért úgy érezte ő is a klán tagja. Szomorúan olvasta ám az utolsó sorokat, többet szeretett volna tudni erről a társaságról, melynek tagja között nem csak emberek, hanem asurák, nornok, charrok és sylvarik is voltak. A könyvben még voltak üres oldalak. Érezte, hogy ez a történet nem csak ennyi, belelapozott az üres oldalakba. Talált is egy borítékot. Óvatosan kinyitotta, egy levél volt benne. Olvasni kezdett...

Öreg barátom, Keison!

            Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor a legrosszabb félelmünk látszik beteljesülni. Jezza jóslata igaznak bizonyul és úgy tűnik, a Dahun Öröksége klán napjai a végéhez közelednek. Az örökösök az út során látszólag eltávolodtak egymástól, többen konfliktusba keveredtek egymással.

Az első problémák nem sokkal az út kezdete után léptek fel. Páran közölünk előre siettek felderíteni a vidékeket, de túl messzire mentek és olyan titkokat fedtek fel, amelyeknek még várniuk kellett volna. Ám ahogy teltek a hetek úgy tűnt, a probléma lassan megszűnik. Reménykedni kezdtünk. Viszont azt vettük észre, hogy este egy nagy tábortűz helyett sok kicsi gyúl. Először nem féltünk. Hittünk, ugyanis az út során egyre több bátor harcos, varázsló, vadász és mérnök csatlakozott hozzánk. A klán nőtt. De hadd meséljem el hogyan is kezdődött minden és hogyan jutottunk el utunk végéhez.

            Miután meghallottuk a hívó szót, mozgolódni kezdtünk. Az új cél láttán értelmet nyert az életünk, úgy éreztük ez a mi végzetünk. Megalakult hát a Dahun Öröksége. De hosszú út előtt álltunk, amelyet meg kellett tervezni, amire fel kellett készülnünk. Többször összeültünk hát tervezgetni, beszélgetni, vagy csupán egy jót szórakozni. Az egyik ilyen összejövetel célja az volt, hogy kitapasztaljuk, ki hogy reagálna a váratlan helyzetekre. Éppen belemélyedtünk egy történetbe, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az egyikünk elaludt. Előző éjjel ő volt őrségben és nap közben nem pihent. Először csak halkan szólongattuk, de nem sikerült felébresztenünk. Majd a csapat mókamesterének az az ötlete támadt, hogy öntsük nyakon egy vödör vízzel. Nem díjazta az ötletet, egy rövid futás és nagy nevetés lett az este vége.Hosszú tervezgetések és a kellő szabályok lefektetése után készen álltunk a kalandozásokra. Egy tucat harcos  indult útnak Lion’s Archból azzal a céllal, hogy megvédje Tyriát az őt fenyegető veszélyektől. Ketten közülünk úgy rohantak utánunk, ugyanis az előző esti buli számukra szebben végződött. Nem sokat haladtunk, amikor pár bátor és mindenre elszánt ifjú csatlakozni kívánt hozzánk. Befogadtuk őket, így egyre könnyebbnek láttuk az előttünk lévő akadályokat. Kis idő után úgy éreztük jobban meg kell ismernünk az újakat, mielőtt átesnének a beavatáson. Összegyűltünk hát Sheamoor patakpartján és beszélgetni kezdtünk. Mindenki mesélt magáról, honnan jött és mihez ért. Szó volt az élet minden pontjáról. Reggeltől estig beszélgettünk és úgy éreztük egy család lettünk. Az újak készen álltak a beavatásra. A Ligetbe vitt az utunk, ugyanis úgy hallottuk, ott megtaláljuk a választ néhány kérdésre. A klán sylvari tagjai elmentek a Fakó fához, mások beszerezték a szükséges dolgokat a további úthoz. Közben a vezetőnk sétára indult. Délután tért csak vissza közénk, nagyon izgatott volt, azt kérte kövessük. Rövid séta után egy gyönyörű helyre érkeztünk, a Liget egyik rejtett paradicsomába. Úgy látták az idősebbek, ez a hely alkalmas a beavatási szertartásra. Újabb örökösök születtek. A Liget így többszörös segítséget nyújtott nekünk, nem csak többen lettünk, de úgy tűnt egyre közelebb vagyunk a megoldáshoz, hogy hogyan is győzzük le az Őssárkányokat. Így elindultunk Gendarran Fields-be. Egy öreg asurát kerestünk Nebo Terrace-ben, aki többet tudott a sárkányok gyenge pontjairól, mint bárki más. Közben a helyi kocsmában a klán legnagyszájúbb tagja kockajátékban épp készült elveszíteni a csapat fél vagyonát. Fogadást kötött inkább, hogy ha elsétálunk Blood Hill Camps-ig és vissza, akkor a dupláját kapja vissza az elvesztett pénznek, ha nem sikerül, akkor fizet. Elindultunk hát, hiszen pénz nélkül az ügyünk elveszett. Egész nap caplattunk a kentaurok között, akik nem láttak minket szívesen, de futni nem tudtunk, mert figyeltek minket. Az alkuban a fegyver és mágia használatunkat is korlátozták. Többen nem voltak elragadtatva az ötlettől, de a tét túl nagy volt. Félúton úgy láttuk, nem jutunk ki élve innen, túl sok volt az ellenséges kentaur. Bekerítettek minket, nem látszott a kiút, de ekkor a legtalpraesettebb társunk egy furfangos és már-már képtelen ötlettel állt elő. Mégpedig azzal, hogy semmisítsük meg a ballistájukat. Ez a váratlan húzás kijuttatott minket a csávából. Mire elhagytuk Gendarran-t, páran új felszereléssel gazdagodtak.

Eseménytelenül teltek a hetek, csak mentünk és mentünk. Páran unatkozni kezdtek, a fiatalok harcra vágytak. Egyik este, mikor megszálltunk egy fogadóban, érdekes hírekre lettünk figyelmesek. Háború kezdődött  a tartományban, ahol jártunk. Harci vágytól telve, másnap mi is jelentkeztünk, mint felderítő csapat. Úgy éreztük, kötelességünk megvédeni az ártatlanokat és így mi is tapasztalatokat szerezhettünk.
Elindultunk hát, veszélyes vidékeken át, a nemes cél érdekében. Segítettünk egy vár ostrománál, megvédtünk egy falut. Megfáradva pihentünk meg egy kisebb helyőrségnél. Rég nem láttunk ellenségeket, így nyugodt szívvel álltunk meg. Aztán szinte a semmiből előtermett egy óriási csapat. Lerohantak minket, épp csak, hogy megmenekültünk előlük. Akkor értettük, meg, hogy ha el akarjuk érni a célunkat, akkor ideje tovább menni. Otthagytuk, hát a háborút és újra elindultunk. Ha jól számoltam akkor, már egy féléve úton voltunk. Ideje volt, hogy felfrissüljünk, hogy az út porát lemossuk magunkról és ha kell új felszereléseket vásároljunk. Minden Tyriai utazó tudja, hogy a legjobb hely erre Lion’s Arch, így hát rövidesen meg is érkeztünk oda. Szokásunkhoz híven az egyik kocsmában ültünk páran, a többiek a városban voltak. Elmélyülten beszélgettünk, mikor berohant az egyik társunk, hogy az egyik árusnál vett néhány italt, amitől átváltozhatunk. Arra gondolt, hogy kimehetnénk az partra és kipróbálhatnánk. Kimentünk hát és megittuk. Az élmény leírhatatlan volt, az első pár perc azzal telt, hogy néztük a másikat és nevettünk. Aztán az az ötlet támadt, hogy rendezzünk bajnokságot, körbe álltunk hát és egy farsangi bokszmeccset játszottunk. Mire elmúlt a hatása az italnak, kifáradtunk. Remek délutánt töltöttünk együtt. Mikor elindultunk LA-ből teljesen felfrissültek és kipihentek voltunk. A küldetésünkhöz szükséges információk és tanácsok immáron megvoltak és semmi nem állhatott az utunkba. Orr felé vettük az irányt Zhaitan birodalmába. Hosszú volt azonban az oda vezető út. Falvakon és városokon keltünk át. Páran úgy gondolták, jót tesz a klánnak, ha segítünk a helyieknek, vagy mikor megállunk, valahol akkor üssük el az időt egy kis gyakorlással, szórakozással, de ezek a próbálkozások kudarcba fulladtak. Többen inkább csak pihentek, nem tartottak velünk. Csak a cél érdekelte őket, régóta mentünk már. Voltak, akik a nagyobb városokban megálltak, azt mondták, majd utolérnek minket, el kellett intézniük valamit. Családi ügyek, régi tartozások, szívességek voltak ezek. Nem ellenkeztünk, hiszen mindenki önként vállalkozott. De túlzásba estek páran. Megijedtünk akkor, amikor a vezetőnknek is dolga akadt az egyik városban. Vezetés nélkül maradtunk. A rangidősek próbálkoztak ugyan, de egy vezető nélküli klán a fejetlen kígyóhoz hasonlatos. Eluralkodott a káosz. Szétesni látszottunk. Az újakat féltettük, hiszen ők nem tudták milyen volt korábban ez a csapat. Esténként, mikor leültünk a tűzhöz, megpróbáltunk mesélni nekik, megbeszélni a dolgokat, új vezetést kialakítani, de mindhiába. Amint elértük Orr-t, a hiányzó tagok becsatlakoztak és legyőztük az őssárkányok egyikét, Zhaitan-t. A küldetés a végéhez ért.  Szétszéledtünk. Kisebb csapatokban jártuk még Tyriát, segítettünk ahol tudtunk. Aztán egyik este összegyűltünk a ligetben, azon a csendes kis paradicsomban és leültünk beszélgetni. Elmesélte mindenki hol járt, kikkel találkozott, milyen kalandokat élt át. Kiderült, hogy sokakat már nem mozgat meg ez a világ. Megunták, hogy az út pora a vállukat nyomja. Többen kitanultak valamilyen mesterséget, családot készülnek alapítani. De a klánt nem szeretnék szétesve látni, hiszen a barátság erős. Tudod, miközben ezt a levelet írtam rájöttem, hogy mégsem volt igaza annak az asurának, nem esett szét ez a klán, csupán mindenki máshol keresi a kikapcsolódást. Ahogy írtam utunk rövid történetét, eszembe jutottak a szép pillanatok, amelyek minden vitát és nehézséget szebbé tesznek. Ezekért a pillanatokért egyedüli ez  a klán. Úgy hisszük néhányan, csupán valami új közös pont kell. Született is egy ötlet, de ezt majd személyesen elmondom öreg barátom.

Caleb, miután elolvasta a levelet, csak némán és megbabonázva állt egy percig. Az élmény, amit átélt leírhatatlan volt. Teljesen magával ragadta a klán szelleme. Kíváncsi lett, hogy mire utalt a levél írója, mi volt az az ötlet. Futott hát vissza az árushoz érdeklődni, de mire odaért eltűnt. Csalódottan indult hát el Lion’s Arch egyik legeldugottabb, de legjobb kocsmájába. Leült egy jó hideg és erős Charr sör mellé és ismét elővette  a könyvet.

Egyszer csak a mellette ülő társaság beszélgetésére lett figyelmes. Ismerős dolgokról beszélgettek, jókat nevettek. Gyanakodni kezdett, de nem hitte el maga sem, hogy a klán, amiről az imént olvasott ott ül mellette. Legalábbis egy része. De mégis, ahogy hallgatta őket felismert személyeket és történeteket. Némi tétovázás után megszólította őket. Miután elmesélte rövid történetét az öreggel meg a könyvel, megbizonyosodott arról, hogy a Dahun Öröksége egy csoportja ül vele szemben. Ők érdeklődve hallgatták és hellyel kínálták. Meséltek még neki történeteket az útról. Aztán Caleb megkérdezte, hogy mi volt az az ötlet, amit a levélben olvasott. Elmondták neki, hogy minden hónapban összeülnek valakinél és történeteket mesélnek, felelevenítenek régi kalandokat, vagy újakat alkotnak immár egy jó sör mellett...

J.R.Ward-Éjsötét szerető

Két játék után jöjjön egy könyv is. Nem más mint a Fekete Tőr Testvériség első kötete az Éjsötét szerető.

Ez volt mindig is az a sorozat amit távolról néztem és mindig azzal fordultam el, hogy ahh ez túl erotikus, túl vámpíros nekem. Hát kb. akkor pofára esés volt mint anno az Iron Maiden, amit szintén azért nem hallgattam, mert hú ez túl kemény nekem, majd rájöttem, hogy durvább zenéket hallgatok, mint a Maiden :)

Lássuk a könyvet. Vártam, hogy kézhez kapjam, bele is vettettem magam, majd a szokásos 2-3 napos olvasási tempómmal be is csuktam tegnap előtt. Kellemeset csalódtam meg kell mondjam, egy pörgős, már-már cuki vámpírtörténet igazi vámpírokkal. Wrath szerethető az első perctől fogva és Beth is, nem az a nyafogós kislány, persze nem is egy Anita Blake :) Kettejük szerelme szép, bár nekem kicsit gyors, de ez a végzet. Maguk a vámpírok , nagyon bejöttek végre egy külön álló faj és nem valami Homo Sapiens csavar. Vicces, emberközeli mégis halálos vámpírok, külön tetszik, hogy mindenkinek van valami átka. Az Alantasok, az ellenség az első perctől kivívja az utálatot ami jó is meg nem is, egyedül Butch a zsaru az akit először nem igazán kedvelsz aztán megszereted, kicsit kevés, bár Z is hasonló. Ami nem tetszett az, hogy gyors volt a regény, futott én meg loholtam utána, egyik nap még ismeretlenek, másnap házasok. Látszik a könyvön, hogy csak egy felvezetés, gyorsan adjuk össze őket, legyen király és királyné aztán majd a folytatásokba ráérünk. A második részt elkezdtem, csak jött egy game patch, de folytatom, mivel 1 érdekel 2 mindenki azt mondja iszonyat jó :) Eddig tetszik is :)

Ha még nem olvastad OLVASD :)